Napi idézet: "A határidőket nem lehet kitolni. A határainkat igen."

Napi zenei ajánlat: https://www.youtube.com/watch?v=o8xP4BFvA8I

Újabb adag rockandroll...szép emlékekkel...hajnalfelé, utsó sörrel a kézben átvágni a Margit-hídon, megfelelően előkezelt állapotban, hatalmas hangerővel...vagy 30 percet várni a papíron 20 percenként közlekedő éjszakai buszra januárban, kockásra fagyva...aztán rádöbbenni, hogy a buszon is hideg van, az ablakok belülről vannak befagyva...klimatizált jármű, BKV módra...vagy csak simán ülni valahol, 1-2 haverral; ötpercenként megváltjátok a világot, úgy, hogy közben lényegében nagy ívben tesztek rá...

De ahogy azt már említettem, létezik alkoholmentes rockandroll is; 2 nap alatt 26 oldalt írni angolul, aztán reggel bemenni az alső órára, előadást tartani...hát igen...a végére kezdett egy kicsit cseppfolyóssá válni a szürkeállományom...de az ilyenektől szép az élet bár azért vannak határok...de azok kitolhatóak:) Rockandroll, Becher kiszáll...

A nap idézete: "Rendet csak az rak, aki lusta keresgélni" (Ismeretlen)

Mai zenei ajánlat: https://www.youtube.com/watch?v=xZehyiH_kSw

Kis szünet után újra pörög a rockandroll...új kihívásokkal, régi ismerősökkel; 20 perc alatt megírt referátumokkal, hajnalig buli utáni 10 órás műszakokkal...

Úgy tűnik életben marad minden szobanövényem is egyelőre (köszönet E.-nek)...meglepő, de egész jól bírják...jobban, mint a nők legalább is..pedig mostanában takarítok és vasalok is...

Itt az ideje, hogy belevessem magam az éjszakába, kellő mennyiségű koffeinnel és erőspaprikával megtámogatva...ja, és még valami: nézzétek meg a HURT LOCKERT...nagyon nagy film. Első előnye, hogy noname színészekkel forgatták, akik hatalmasat alakítanak, úgy, ahogy jön...a másik, hogy nem a szokásos "szuperhőskinyírmindenkitutánaelszámolvégetelenig...kétszer" szemléletű...igen is, a főhős, hiába amerikai, és még ranger is, ember és sérülékeny...akinek a végére csak egy dolog marad. Az külön bónusz, hogy a magamfajta hadtörténet/haditechnikabolond sem talál semmi kivetnivalót a díszletekben...röviden: sok por, sok IED (gyk.: Improvised Explosive Device-Rögtönzött Robbanóeszköz), sok whisky, és rengeteg igazi rockandroll...jó szórakozást, Becher kiszáll...

Nap idézete: "Örökre a barátom maradsz...túl sokat tudsz rólam" (ismeretlen)

    Mai zenei ajánlat: https://www.youtube.com/watch?v=l7FGiYVhSrk

A jó öreg írek...igaz, Shane MacGowan nélkül a Pogues nem az igazi, de úgy látszik még ott is vannak határai az alkoholizmusnak...

Még néhány szó, kis napi politika...illetve nem, legyen inkább 15 perc hírnév: múlt héten lemondott Király András, a Jobbik szóvivője, miután igencsak "kompromittáló" fotók jelentek meg róla netszerte, melyeken homoszexuálisokkal, transzvesztitákkal pózol, illetve marihuánát fogyaszt, valamint egy videó is, melyen néhány keresetlen szóval értékeli egy görög fizikai munkás teljesítményét...

Hát ja...fiatalon mindenki megdobja a magáét (már előre reszketek, ha egyszer választáson indulok, mi kerül majd elő), valószínűleg egyik mai politikus sem volt mintagyerek...számomra a gond az, hogy nem a tevékenység, a program, vagy a vezetés, hanem ilyen fotók és videók alapján ítélik majd meg a pártot (lehet szó bármely pártról, de főleg a kisebbeknél veszélyes ez). Szóval a lemondás a minimum...igaz, András sem hazudott, csak, ahogy egyik jó barátom blogjában olvastam, bizánci történetíró módjára nem mondta el a teljes igazságot...ez a hozzáállás viszont egy nem túl boldog emlékű ex-miniszterelnökre hajaz...no meg sok száz másik emberre, akik politikai pályára léptek, csak jobban eldugták fiatalkoruk emlékeit...egy szó mint száz, igaz, becsületes, tisztességes embereket nagyítóval kell keresni a mai politikai életben: Király András csak egy kishal ilyen szempontból, csak róla maradtak meg, és furcsa mód a választások előtt kerültek elő az ominózus fotók és videók.

A másik, hogy egy ilyen dolgot szerintem felesleges ennyire felfújni...olvastam olyan bejegyzéseket, hogy a Jobbik rasszista, és csak azzal volt a gond, hogy a volt szóvivő homoszexuálisokkal pózol (a szerző szerint ezt a "maradi, félfasiszta pártvezetés" -idézőjel tőlem- elítélendőnek tartja)...elég nyakatekert gondolatmenet, az író feltehetőleg túl sok ATV-t nézett, de mindegy is...

Szóval ennyi...a nép örül, izzanak a blogok, a circenses megvan, a panemre még várni kell egy kicsit....rockandroll...

Nap idézete: "Teher alatt nő a pálma"

Napi zenei ajánlat: https://www.youtube.com/watch?v=Q-_HOsKvOks

Hát igen...az ok is megvan rá...marha hideg van itt kint....és bent is. Januárban nem fáztam ennyire. Az írás is több nehézségbe ütközött, és a kisebbik az volt, hogy le kellett zavarnom a jegesmedvéket az asztalról...ez valami eszelős...de nembaj, ami nem öl meg, az megerősít...tudta ezt Nietzsche és tudják a tengerészgyalogosok is. Gyak legalább ne kéne érte fizetni...fagyási illeték, lakbér néven...

Hogy egy kis kultúra is legyen a dologban, mára könyvajánlót készítettem: Reviczky Ádám: Vesztes háborúk - megnyert csaták. Budapest 1985, 776 oldal, papírkötés

Egy katonatisztről, aki az embertelenségben is ember tudott maradni: Reviczky Imre alezredes, a nagybányai munkaszolgálatos zászlóalj parancsnoka, aki több ezer zsidó életét mentette meg azzal, hogy izászlóaljába beléptette őket. Letartóztatták a nyilasok, majd a kommunisták is....annak ellenére "fasisztabérencként", "horthystaként" tartották számon, hogy Cfáton (Izrael) utca viseli nevét, és a Yad Vashem központ is elismerte tevékenységét....az ötvenes években a TÜKER Török utcai szenespincéjében dolgozott, 1957. február 16-án bekövetkezett haláláig.

Ezen könyvet fia, utásztiszt, háborús veterán írja, akit mint "megbízhatatlant" tettek ki a "Demokratikus Honvédségből", több évi aknamentesítő és árvízi kárelhárító munka után. Ezek ellenére, ahogy apjában sem, benne sincs gyűlölet, senki és semmi iránt. Ez a könyv olyanokról szól, akik csak a kötelességüket tették, akiknek katonai pályafutását nagybaczoni Nagy Vilmos szavaival lehetne legjobban meghatározni: "Két könyv van, melyre munkámat építem: az egyik a Biblia, a másik a Szolgálati Szabályzat".

Bár Reviczky Imre csendben élt és csendben is ment el, még is tudott maradandót, örök életűt "alkotni", bár sajna a legtöbben még csak nem is hallottak róla...

Mai zenei ajánlat (jókor, tudom...): https://www.youtube.com/watch?v=GPFjToKuZQM

A jó öreg ANZAC Corps...tőlük lehetne tanulni, igazán: azt mindenképp, hogy egy vereséget is lehet emlékül állítani az utókornak, és lehet rá büszkének lenni...mi még a győzelmeinket se merjük vállalni...főleg, hogy a nagy többség nem is tud róluk. Egy kis ízelítő: Berlint összesen kétszer foglalták el, egyszer Hadik András különítménye (1757), egyszer a Vörös Hadsereg (1945) , annyi különbséggel, hogy Hadiknak nem egész 2000 embere volt és ellenséges vonalak mögött tevékenykedett, míg "Ivánéknak" nem voltak ilyen gondjaik.A győr-kismegyeri csatában a magyar nemesi felkelők kétszer verték vissza a francia gyalogság ( a 19. század elejének Rambói, szép kék kabátban) támadását. Hogy a 2. Magyar Hadsereg a román és a szomszédos 8. olasz hadsereg összeomlása után kezdett csak a Don partjáról visszavonulni, hogy Letkést nehézfegyverek nélkül védték napokig a magyar ejtőernyősök, hatalmas túlerővel szemben. Amit a háború után kaptak, abban sem volt köszönet...öregapám és testvére (mindketten egyszerű tartalékos tisztek) befalazták kitüntetéseiket, nehogy megtalálja azokat az ÁVH...az ő nagyapáik, apáik legalább megbecsülést kaptak azért, amit tettek (mert tenniük kellett)....Jómagam, bár harccselekményben sose vettem részt, beszéltem rengeteg veteránnal: világháborús honvédekkel, 50-es években Jugó határon szolgált határőrrel, idegenlégióssal, Groznijt megjárt volt Specnazossal. Láttam a szemükben, amit átéltek: amit otthagytak, és amit senki és semmi nem adhat nekik vissza, max segíthet nekik kicsit mélyebre kaparni az élményeket...

Valahova ide kapcsolódik mai ajánlóm is. Új háttér, új témák...filmek, amelyeket érdemes megnézni, könyvek, melyeket érdemes elolvasni...szerintem.

Ha már film, akkor Charlie Wilson háborúja...akik csak akcióra, vagy vígjátékokra vágynak, nyugodtan kimehetnek rágyújtani...semmi látványosság, lövöldözés (na jó, abból van egy kicsi), de nem is ez a lényeg. Hanem egy olyan ember, történetesen amerikai szenátor (Tom Hanks alakítja, tőle rossz filmet nem láttam még), aki a hidegháború vége fele is komolyan gondolja a szembenállást, akár csak elnöke, akit egyszer nem neveznek néven a filmben, bár az évszámokból könnyen lenyomozható. Wilson nekilát megszervezni a szovjetek ellen harcoló afgánok felfegyverzését: az 5 milliós keretből végül 1 milliárdos lesz, a mudzsahedek korszerű fegyverekhez jutnak, a ruszkik végül bedobják a törölközőt...itt akár mehetne is a happy end, tűzijáték, széllobogtatjaacsillagossávoslobogót klisé, de a lényeg a végére marad. A záró képsorokban egy mondatban összefoglalják az amerikai politikát, mentalitást, hozzáállást ami a mai Afganisztáni, Iraki, stb állapotokért felelős...és Wilson, aki hatalmas összegeket harcolt ki fegyvereladásra, csődöt mond...nem lelkesedés, hanem megértés hiányában...

"Mindig világmegváltó tervekkel vonulunk be egy országba...aztán hazamegyünk. Miért nem tudunk 1 milliót szánni iskolák építésére??"

"-Hogy miért? Mert senkit sem érdekel egy iskola Afganisztánban..."

Hát igen...a fegyverüzlet mindig is nagyobb pénzeket mozgatott, mint az oktatásügy...legalább is rövid távon...egy film "Amerika ártatlanságának elvesztése" utolsó korszakából...a világ nem-fekete fehér, nincsenek csak jó vagy csak rosszfiúk, akármennyire is el akarják ezt hitetni velünk...Legyetek jók!

Nap idézete: "Everything dies baby, that's a fact, but everything that died, somedays come back" (Bruce Springsteen-Atlantic City)

Mai zenei ajánlat: https://www.youtube.com/watch?v=KUtdoyPG0OY

Ez a szám azokat a nőket juttatja eszembe, akik fontosak (voltak) nekem, és akik valamelyest szerettek, vagy legalább is elviseltek egy ideig (meglepő, de anyámon kívül volt pár, ha nem is sok)...bevillannak a felejthetetlen pillanatok: táncolni a Hadtörténeti előtt, szikláról nézni a teliholdat, összebújva cigizni az albérlet lépcsőjén...úgy ülni a vonaton, hogy tudod, az út végén Ő vár, és nem csak az üres lakás és a kutya...aztán eszembe jut, hogy az egész lényegében csak illúzió volt...mindig akkor kellett csomagolni, amikor a legjobb volt a dolog. És sok-sok felessel az egész után rájönni, hogy te számítottál a legkevesebbet, pestiesen szólva szartak a fejedre (kivéve a kutya: ő csak a szőnyegedre)...és valami mindig hajtott tovább, fene se tudja, hogy mi, miért és merre...nem is számít...emlékeket gyűjtögetsz, mint majomarcú őseink a mammutcsontokat, jó mélyre elteszed őket, hogy legalább ne fájjanak (ha már felejteni nem lehet)...menekülsz: a múlttól, saját magadtól...aztán keresel tovább...a boldogságot, az otthont (vagy legalább egy szemétdombot, melyet kinevezel annak, és jól érzed magad ott), egy nőt, aki reggel, csapzottan, elkent sminkkel is tetszik, akinek ha megígéred, hogy csak egy sörre mész a kocsmába, meg is tartod, szóval aki mellett szívesen megöregednél...persze választani se egyszerű, hát még megtartani, azt, akivel egymást választottátok....egy a lényeg: érje meg energiát tenni bele...rockandroll...Becher kiszáll...

Mai zenei ajánlat: https://www.youtube.com/watch?v=qiSkyEyBczU ...no comment...delirium, nem csak idült alkeszeknek....

Napi bölcsesség: "Ha az ember túl sokáig józan, az elviselhetetlen" (Sz. G.)

Nos hát igen...megkezdődött a második félév, végre igazi MA-sok lettünk (első félévben sztem még csak nagyra nőtt BA-snak számítottunk)...frissen, fitten, vidáman vágunk neki a dolgoknak, igaz a sínekre kötözött ember mosolya nem mindig őszinte...

Elég elcseszett egy világban élünk...közhely 2.0, de erről asszem már írtam...rajzanak a hulladékok, az uborkafán felkapaszkodott senkiháziak, persze vastag arcbőrrel és még vastagabb tárcával...az egyik arra büszke, hogy egy 3 éves képzést végez 5. éve, és még most se látja a végét...de leakaszt annyi támogatást, mint nekem volt 2 havi bérem a CÉG-nél, a másik, két spangli között kesereg a kegyetlen világról, ami csak kitol vele, ahol mindenki ellene van (ő persze semmiről se tehet) és amiből marhára semmit nem vesz észre a túl sűrű füst miatt...gratulálok...az ország és korosztályunk krémje...valami vidámabbról akartam írni, de ez most kikivánkozik...megint (elő)emberek közé keveredtem, és a gyomorforgás utáni első reakcióm ez....persze vannak kivételek, a nietzsche-i 20 %, ami lehet hogy már csak a fele....mondjuk mi mást várunk egy agresszív, alulszocializált, edukálatlan rétegtől, amit ráadásul még tenyésztenek is....milyen legyen az a gyerek, aki életében nem látta az apját apaként, az anyját anyaként viselkedni, és hiába volt meg esetleg minden anyagi, nagy ívben bagóztak a fejére egyéb viszonylatban...honnan tudják, hogy mi az a munka, ha nem dolgoztak soha, hogy hajtani, gürcölni stb, ha mindent a tespedt valaguk alá toltak...akik az első kudarc után összeomlanak, aztán szerencsétlen pszichológus meg kamillázhat, hogy mitől megy Dunának a kis gyökér...az eb itt van valahol elhantolva, csak éppen fejfát nem kapott...tetszik, nem tetszik, cirka 60 éve kilóra megvettek minket, és az már édeskeveset változtat a dolgon, hogy a Trabantból és a Szaratov hűtőből BigMac meg érintőképernyős telefon lett...lassan már a slozira se találunk ki GPS nélkül...régen legalább tudtak örülni annak, ami jutott...és egymásnak...nem kellett mindig valami, lehetőleg drága, színes, zajos biszbasz kompenzálni az ürességet...hát no...megszoksz, vagy megszöksz...ha utóbbi, akkor néhány jótanács: keressetek olyanokat, akikkel megéri megosztani az utolsó cigit, akik végig bírnak nézni úgy egy napfelkeltét, anélkül, hogy kínjukban a távírányítót keresnék, hogy elkapcsolhassanak, akikkel lehet a kiürült korsó felett is beszélgetni, és akikkel tudtok magatokon röhögni...és lehet nyugodtan gondolkozni, kérdezni, látni, nem csak nézni stb...a csordaszellemet meg hagyjuk meg a növényevő állatoknak...hozzájuk jobban passzol...Becher kiszáll... 

Utoljára hivatásos denevér koromban voltam hasonlóképp...csak akkor fizettek érte, ha nem is sokat...a kávépénz lassan felülmúlja a lakbért...az a baj, hogy meglesz ennek a böjtje, érzem...de muszáj...átok egy vizsgaidőszak: olyan, mint disznót táncolni tanítani-nem elég, hogy minketten sárosak lesztek, de a röfi még élvezi is...nem tudom mi értelme van kétszer ugyanabból vizsgázni...ettől lenne az MA az, aminek kéne? Akkor inkább a géplakatosi életpálya...ja, és persze mindenki azon veszkődik, hogy megmutassa, itten már nem babra megy a dolog, nem lehet szarozni...igenis tessék mindenhez érteni a térképészettől Leninig, ha beledöglik is az ember...és minek....majd kiderül...talán...addig is rockandroll filter nélkül!!!Becher kiszáll...

Kicsit most olyan, mint a házőrzőnek....hűséges, a belét kidolgozza, de a küszöbnél beljebb nem mehet...nembaj, csak ne havazzon...

Azt hiszem megfelelő a pillanat elbúcsúztatni ezt a retkes évet...tudom, van még 2 nap, de akkor is...2009...gyenge kezdés után erős visszaesés...arra emlékszem, hogy az év borzalmas fejfájással kezdődött (ahogy az elmúlt években általában)...aztán leszereltem a CÉG-től, bár papírom még nincs róla ("a vállalat nem engedi a lelkemet"), pár alkoholgőzös este között sikerrel államvizsgáztam, utána megfürödtünk a kistóban, szintén emelkedett lelkiállapotban, átvettem a diplomát (igaz, csak BA...legalább ne lenne keményfedelű - úgy még jó lenne a slozin), nyaraltunk Fenyvesen, anyáztunk az éjszakában néhány posztkeletnémet véglénnyel, dolgoztam, többet, mint 4 éve...aztán lement egy fél év MA, fagytunk a hideg albérletben, összetörték a kocsimat...kergettem a boldogságot, (de az gyorsabb volt) engem meg a kutyák...de hogy jókat is említsek: összejött egy marha jó albérlet, igazi zártosztály, csak rácsok nélkül...ja, és lehet bent dohányozni...asszem beállítottam a szakos csúcsot (utána meg magamat) vizsgák terén: 3 egy napon, és mind sikerült...kicsit hadd rajoljak már ezzel...elkezdtem blogolni, és már legalább 1 törzsolvasóm is van (bár nem tudom mi vezette arra, hogy ilyenekkel vegzálja magát, azért köszönöm:))...megint akadt pár ember, akivel megtanultuk elviselni, elfogadni egymást, megtanultunk mikróban krumplit sütni, és 1 csirkemellből 4 embert jóllakatni 2 alkalommal...szóval az élet pörgött, nem mondom h rossz volt az év...igaz, lejjebb mindig van ("egyszer lent, másszor még lejjebb"-copyright MASH), feljebb is, csak hát a gravitáció...nembaj...a spontán dolgok bizonyultak megint a legjobbnak (A.-nak üzenem, h megint igaza van:)-mernék is mást írni:D)

Átlagos év, átlagon felüli emberekkel...akik a legsűrűbb cigifüstön is átverekedték magukat, hogy melletted legyenek, ha gáz van, és akikért én is hagytam megmelegedni a sört...hát, köszönjük 2009, a folytatás remélem egy kicsit jobb lesz...bár ki tudja...a fejfájást borítékolom 2010 kezdetére is...Becher kiszáll...

2009. december 24, 8.00 GMT+1, ideje elpufogtatnom idei karácsonyi közhelyeimet...

Ilyenkor mindenki kissé megőrül...vagy nagyon...rohannak ajándékokat szerezni, csomagolópapírt válogatni, sasolják az akciós hirdetéseket, mert hát jó az, ha szép az ajándék, de még jobb, ha olcsó...kirajzanak az előemberek: a szeretet ünnepére hivatkozva nyugodt szívvel lökik félre a sorban előttük állót, nehogy elvigye előlük vágyuk tárgyát, bármi legyen is az...minden további nélkül megkísérlik lerángatni a buszról a 3 vizsga után enyhén hibernációközeli állapotban hazafele vánszorgó diákot, esernyővel hadonászva követelnek még egyet az akciós áruból, vagy sorolják az eladó, a többi vevő és mindenki más családfáját legalább dédszülőkig visszamenően, egy genealógust megszégyenítő pontossággal....látom az üres tekintettel mászkáló sáskahadakat a plázákba özönleni: nem számít mit, csak vegyenek, csak legyen, csak birtokoljak valamit, igaz, tovább adom, de ezzel talán magamhoz köthetem azt, akinek szánom...ha mással nem is...pedig milyen igaz, hogy "nem a kocsid vagy, és nem a tárcád tartalma" (by the way filmajánló: Harcosok klubja, akár többször is fogyasztható klasszikus)

Vagy ott vannak a háziasszonyok, akiken mostanában a szokásosnál is jobban eluralkodik az "Úristen ott egy porszem a sarokban, pedig már kétszer takarítottam" hangulat: akik, igaz jó szándéktól vezérelve, de megölik az egész ünnepet: attól még nem omlik össze semmi, hogy nem lesz kész a 42. tál sült és idén is ott marad a sütőn a húsz éve ott rohadó retek...szerintem ezek mind-mind nem érnek annyit, hogy elcsesszük miatta az év kevés nyugodt estéjének egyikét...hogy 24-én estére lefáradva és befordulva semmit se tudjunk értékelni, mert előtte már 3 napot töltöttünk agyvérzés és infarktus között, és csak azért nem következett be egyik se, mert nem maradt rá idő...és közben észre se vettük, hogy a család többi tagja napok óta minden alkalmat megragad, hogy valami kiküldetésbe menekülhessen, és otthon is a falhoz lapulva mer csak közlekedni...

És vannak olyanok is, akiknek még ennyi se jut....csak egy üveg vodka, vagy kannásbor, anyagi helyzet függvényében, és jobb esetben egy üres lakás, esetleg valami háziállat (utóbbi jelenléte azért sokat segít)...még fiatal és bohó koromban dolgoztam egy telet az utcán, napi 8-12 órában: december elejére a környék összes hajléktalanjával és lecsúszott egzisztenciájával sikerült jó kapcsolatokat kiépítenem, majdnem mindenkit ismertem már legalább látásból...és csak mostanra esett le, hogy Karácsony előtt többen voltak, mint utána...és felteszem nem azért, mert megütötték a lottóötöst és cukrászdát nyitottak Bécsben...

És hogy azért valami szép is legyen, mert az is van bőven: eszembe jutnak azok a nagyszülők, akik ilyenkor újraélednek, felpörögnek, hogy szebbé tegyék az ünnepeket unokáik számára...a legkisebb, az anyagi világ számára értéktelen ajándékok, melyeket igazán szívből lehet adni, egy "szevasz, mi van veled" az évek óta nem látott cimboráknak/-tól, egy mosoly-kézfogás kombó attól a vevőtől, aki 10 perce még az idegösszeomlás határán esett be a boltba, azzal, hogy esélye sincs normális ajándékokat találni...a körbejáró utsó cigi a közelebbről meg nem nevezett áruház denevérpihentetőjében, és még sorolhatnám...

Igen, megcsináltuk...az egyik legpozitívabb ünnepünket (mi magyarok, általában csak lehangoló dátumokhoz kötünk ünnepeket, erről majd később) sikeresen Janus-arcúvá tettük...sokakat elkapott a gépszíj, úgy vonzza őket a bóvli csillogása, mint lepkét a neonfény: az se számít ha a végén elégnek...akik 10.000 alatt meg se nézik a kínálatot, és próbálják anyagiakban kifejezni azt, amit nem lehet....azt ami hiányzik az életükből, bár maguk se tudnak róla...figyeljetek arra, ami csendben van...ami igazán fontos, csak nagyon nehéz észrevenni...nem számít, ha elfogyott az akciós salátahámozó, úgy is csak a polcon rohadna, nem számít az odaégett sült és hasonlók...próbáljunk meg legalább ma este kicsit megnyugodni, nem elrohanni a másik mellett, kilépni a megszokott mókuskerékből...igaz, az év 365 napból áll, és ebből 1 annyira kevés, mint anyacsavarban a szülési hajlam, de valahol még is el kell kezdeni...Boldog Karácsonyt mindenkinek...Becher kiszáll...

"Elkezdődött!" - azt hiszem Blumentritt tábornok D-Day-en mondott szavai nagyon is alkalomhoz illőek a vizsgaidőszakra vonatkozóan...a reakció is kb ugyanaz...csak kamillázunk, mint a német partvédelem a szövetséges flotta látványára...remélem a fejvesztett visszavonulást megússzuk...szóval elkezdődött....hogy akkor miért itt ülök és írok, ahelyett, hogy tanulnék? Passz...mindenkinek népi Kína éves termését, aztán ahogy egy másik veterán mondta még anno: "Nyak behúz, segg összeszorít és nem lesz semmi gáz!" Hatalmas kalappal minden sorstársnak

Tegnap sikeresen túléltem (túléltük mind hálistennek, sérülés nélkül) életem első közlekedési balesetét. A fentebbiek mellett még az is vígasztal, hogy nem én voltam a hunyó....kicsin múlott...szegény öreglány viszont totálkáros...most délután pakoltam ki a cuccaimat...kicsit olyan volt, mint amikor huszárok lövik agyon lovaikat...eszembe jutottak a nagy háború magyar pilótái is, akik az amerikaiak közeledtével felgyújtották gépeiket...egy kis darabka belőlem...furcsa, hogy az ember mennyire képes élettelen dolgokhoz is kötődni...hazafele végig ezen kattogtam...hiába, szerelemben és kocsiban az első az igazi...ami megmarad mindig...újra végigjártam a hajnali utakat éjjeli melóból hazafele, decemberben is letekert ablak és üvöltő zene mellett, az első kört Magdolnavölgyig a Highway to Hell-re, az összes havas úton vánszorgást, ködöt, dugót, a vasárnap reggeli üres M7-est Fenyvesig, a táncoló kurvát Budakeszi határában...szóval mindent, ami szép volt....most meg olyan, mint szakítás után...kicsit öreg, kicsit rozsdás, de a mienk....volt...meg hát bizonyos szinten a függetlenségem jelképe is...remélem nyárig lesz utánpótlás, mert másképp necces lesz a meló...aztért csak továbbra is rockandroll...vezessetek óvatosan, kocsit és áramot legalább is mindenképp, a napló és a háztartás más kategória....azt inkább szorgalmasan...Becher kiszáll....

Kellett a hat feles...kellett, hogy elfelejtsem kissé a mindennapokat...a vizsgákat, a lakbért, a vágyakat, az álmokat....a nőket, és minden mást, akivel vagy amivel valaha bajom volt...kellett, főleg, hogy ingyen volt...nem , nem tarháltam, otthon volt...kellett minden, ami ma este történt...kellettek a gyimesi dalok, Radics Béla szólói, blues Deák Bill módra és minden egyéb...a sűrű füstön át érkező hangfoszlányok, maga a füst, és az öngyujtó kattanásában megbújó rockandroll...az, hogy ez az este is kicsin múlott, egészen természetes...menjen addig a dolog, amíg cigivel bírjuk...összeakadó nyelvek, régi történetek, szerelmek kavarognak a füstben...és jön a hetedik...a Hetedik te magad légy...csak ne feles, mert annak rossz vége lesz...most Courtney Love...zenei kaleidoszkóp...ebből se lesz alvás...nem baj, az éjszaka nem arra való, hogy a magunkfajta aberrált átaludja...csak az számít, amit megélsz, és az, ahogy megéled...ezt nem vehetik el tőled...Becher kiszáll...

Lassan vizsgaidőszak...ez a félév is elrepült mint a 20. század...by the way 20. század, azaz a forradalmak kora...és a sztereotípiáké: aki forradalmár, az jó, nem számít, hogy kiket ölt meg és hogy, hány embert tett tönkre: legalább nem undorító maradi konzervatív őstulok, akinek még fontosak az olyan dolgok, mint család, becsület, haza...megváltás nincs, van helyette forradalom...kezdve a nagy októberi szocialista forradalommal...ami nem volt nagy, nem volt szocialista, nem volt forradalom, és ráadásul még novemberre is esett (legalább is a mi naptáraink szerint)...kellően misztifikálva ahhoz, hogy az ember ne azzal foglalkozzon, hogy valójában mi zajlott akkor, és kellően sokszor ismételve, hogy mindenki elhiggye, amit az okosok szövegelnek róla....instant megváltás...végy egy ideológiát, ami ugyanolyan, mint az összes többi diktatúráé, csak szebben csomagolva, jobb PR-ral, tegyél hozzá kellő anyagi forrásokat, és az egészet öntsd egy halom naiv, gyökértelen, útkereső emberre....akiknek egy része van annyira gátlástalan, hogy nyugodt szívvel elkaparja a kert végébe azt,a kivel tegnap még mutyizott...aztán az egész mehet exportra, igaz, kissé költséges, de a gonosz imperialisták legalább kamilláznak egy sort azon, hogy mi a bánat zajlik...mindegy, ez már újabb század: valószínűleg szarabb lesz, mert ezt már mi írjuk...

Szóval vizsgaidőszak...rockandroll, egy kis hazardírozással megfejelve...vagy sokkal, embere válogatja...mindenki zabos, mindenki rohangál, és a fénymásolóknál akkora a sor, mint a GUM áruházban volt, amikor bejött egy szállítmány nyugati ruha...van feelingje, csak bírni kell....idegekkel, májjal, tüdővel és persze pénzzel....és jó kedvvel, bőséggel...na jó vadászatot mindenkinek, óvatosan a készülésnél, és az anyagiakkal...pénz beszél, kutya ugat, de amelyk kutya ugat, az nem harap...Becher kiszáll....

Vannak pillanatok, amikor az ember lába alól egyszer csak kicsúszik a talaj...jobb, ha csak kicsúszik, és rosszabb, ha húzzák....mindegy...ilyenkor általában csak az idő segít, de nem tudni, hogy mikor. Félrenyel a lélek, kicsit belassul, vagy megáll a rockandroll, és tiszta szívedből kívánod, hogy legalább 3 napig tűnjön el a világon minden, a cigit a kávét és a sört kivéve...ez a másik: csak ülsz befordulva, és a százhalombattai olajfinomítót megszégyenítve füstölsz, úgy, hogy a munkásosztály egykori önjelölt megmentői könnybelábadt szemmel tapsikolnának...ha ez egy kis megfázással van kombinálva, akkor jön aztán a haddelhadd...aztán persze hamar rendbejön minden, újra felveszed a fordulatszámot, visszatérsz a régi hajtásba, és csak néha gondolsz arra, hogy voltak olyan napok, amikor halványabb volt a napfény, nem csúszott a sör és karcos volt a legjobb cigi is...arra meg még annyira se gondolsz, hogy lesznek még ilyen napok, bőséggel...ezért igyekszek magamnál tartani pár szép régi emléket, emergency use only, hogy tartsák bennem a lelket, amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt szeretném...szóval általában...na, mindegy...sok-sok rockandrollt és szép pillanatot mindenkinek, Becher kiszáll...

A mai nap idézete, fogalmam sincs kitől: "A barátaimtól védj meg Uram, az ellenségeimtől megvédem én magam"

A nap linkje: https://www.youtube.com/watch?v=1OwGfxHAOso  Hát igen, a Főnöktől...nem is ugatok bele, hallgassátok...

Az elfogyasztott kávék számának megállapításához ismét számológépre volt szükségem. Ez azt jelenti, azon kívül, hogy ismét teljes fordulaton pörög a rockandroll, hogy ismét van meló:) 45/50 oldal/éjszaka is akár...ami nem öl meg, az megerősít...

És még valami....barátokról, csalódásról..."csalódni magadban, csalódni másban, ez benne van a körforgásban", mégis, az ilyen mindig hirtelen jön, és persze akkor, amikor van éppen elég bajod anélkül is, hogy valami majom a hátad mögött belerondít a levesbe, úgy, hogy ezzel megkavarja még pár, persze számodra fontos ember életét...egyszerűen nem értem mi visz rá egy embert hasonlóra, főleg mindennemű indíték nélkül...verte a macska, vagy ő volt az óvodában a rút kiskacsa 3 műszakban váltás nélkül???...

Ha csak pletykálnak, az nem érdekel...akiről terjengenek hírek, az tud valamit...de ha egy "barát" támad, a kerítésen belülről, akkor igencsak kiakad a vérnyomásmérő...és elfognak a kételyek: hogy védheted meg magad....ha túl szűk a fal, egyedül maradsz, nem jó...ha már van akkroa, hogy minimum 1 ember beférjen, megnő a veszély hogy pont az fog úgy átvágni, mint  ahhogy ívelik azt a bizonyost a kerítéslécek felett...erre mondaná azt H. cimborám, nemes egyszerűséggel hogy "Faszkivan"...és milyen igaz...fölösleges is tovább ragozni...patkányok mindig is lesznek, a dologban annyi a jó, hogy ezek feltűnése nem jelenti azt, hogy süllyed a hajó...

Legyetek jók, ha tudtok, ha nem akkor csak próbálkozzatok, mint süldő kutyák a nemi élettel, és hát rockandroll...Becher kiszáll...

Hogy mi is az a rockandroll....írni LEHET róla, oldalakat, könyveket, de igazából érezni KELL...vagy megvan benned valamilyen szinten, vagy nem...

De hogy mégis mi az? Például amikor már magad sem tudod mióta nem aludtál, a papírforma szerint vagy ájultan vagy idegszanatóriumban kéne feküdnöd, de még hajt valami, minden különösebb ok nélkül...valami nem hagy nyugodni, űz tovább, általában fogalmad sincs mi felé, és hogy mi elől azt is csak néha sejted...vagy ha az elmúlt 24 órában elfogyasztott sörök számának meghatározásához legalább 2 cimborád összes ujjára is szükség van a sajátjaidon felül....de a rockandrollhoz nem kell mindig vedelni...önmagában is életérzés...

Szóval üzemi fordulatszám újra elérve, akár napi 3 kv árán is...valószínűleg ennek meg lesz a böjtje, de ha meg nem így működök, annak is...a mai bejegyzést igazából marhára nem ennek szántam, de kicsin múlott...a fociról akartam írni, de ebben sokminden megakadályozott...de a bürokrácia elleni küzdelmemre büszke vagyok...és mindezt 1 nyamvadt meccs érdekében, ami persze elmaradt...iktatócimke: ismét "KICSIN MÚLOTT"...legalább volt időm a hnapi ZH ra készülni...hogy ezt az időt másra használtam, az megint más kérdés...

És egy találkozásról még...igen, már megint egy nő...egy szédült angyalka, sok pofáraeséssel és sok sörrel a háta mögött (utóbbiban nekem is volt kis részem)...aki néha az őrület határára tudja kergetni az embert, de sosem lehet rá haragudni...aki mindig meg tud lepni (úgy, hogy általában maga se tud róla), és akiből csak úgy árad a jókedv és az életigenlés, mint kaszárnyafolysón a surranószag...csak így tovább Miss R'n'R, maradj mindig az a kislány, akivel anno, sok pofonnal és alkoholmérgezéssel ezelőtt egyszer táncoltam a cserkészbálon:)...remélem ha egyszer idevetődsz, nem rágsz be emiatt a pár sor miatt...csak meg akartam köszönni a mai 5 percet...

Eszembe jutott volt szaktársam örökbecsűje, ami így hajnali fél 1 felé igen aktuális már: a legjobb drog a kialvatlanság...még jó hogy nem illegális...asszem már a szegedi Csillagból írnék...

"Az élet olyan, mint egy doboz bonbon....sosem tudod mit húzol ki belőle"...valahogy így szól a klasszikus, ami ma este terítékre került...zsákbamacska...az élet is, de ezt nem mi intézzük, és minden kapcsolat is, és ebbe már van egy kis beleszólásunk...ha nincs, akkor valami gubanc van az erdőszélen, vagy ordenáré sok volt az alkohol....mindkettő orvosi eset, úgyhogy ezeket most mellőzzük...zsákbamacska...ismer, megismer, kiismer...nagyon nem mindegy...ahhoz, hogy valakit igazán kiismerj, bármilyen vonatkozásban is, közös élmények kellenek, és nem csak jók...és ahhoz, hogy eldöntsd, kit akarsz kiismerni, magadat kell először...nosce te ipsum....ezek az ókoriak lehet h kissé ratyik voltak, de hogy nem hülyék, az biztos...és hát a körülmények: nem mindegy, hogy keresel valakit, vagy csak azt tudod, hogy ki nem kell....hogy tartasz valahová, vagy menekülsz, mindegy hova, csak messze onnan, ahol most vagy...semmilyen szél nem jó annak, aki nem tudja melyk kikötőbe tart...semmit se jó elkapkodni, hát még olyan dolgokat, amik tönkrevághatják az életed...és egyik kapcsolat sem olyan, mint a Cosa Nostra...bármikor ki lehet szállni, és ki is kell, ha úgy adódik...nem mondom, hogy egyszerű, de a struccot is levadászzák, hiába dugja homokba a fejét....ugyanakkor egy életen át menekülni sem lehet...menni vagy maradni....menni és maradni...élni és élni hagyni....vesztes csak az lehet, aki hagyja magát...nyilván nehezebb kikaparni a gesztenyét, és várni amíg meghűl, és vigyázni arra, hogy más el ne lopja...és persze tolvajból van bőven mindig...

Az ember egy nagyon bonyolult állat, ösztönös érzékkel arra, hogy elcsessze az életét...menekül, belefárad, sodródik, olyan dolgokba, amikből aztán újra menekülni próbál...kell valami, ahol meg tudsz kapaszkodni, mindegy mi az, csak lehetőleg valami legális, és ne legyen egészségkárosító...illetve az se mindig baj, ha sodródsz, csak az a nem mindegy, hogy valamtől el, vakon, mindegy merre, vagy valaki vagy valami felé...akár öntudatlanul is...Becher kiszáll...

Kurva hideg van....

Jó kérdés, hogy mit kezdenék pl Szibériában, de hát szerencsére nem ott vagyok...még...

Sok mindent nem viselek el, pl azt, ha a hátam mögött anyáznak és ha a szemembe hazudnak...meg ha olyasvalaki osztja az észt, akinek magának is annyi jutott, mint cserepes virágból az űrbe...valami uborkafán felkapaszkodott véglény, akit még anno a vasérccel együtt hoztak fel a bányából, de valahogy elkerülte a kohót...no comment..az ienek generálják maguk között a szappanoperát és csinálják az eszüket....

Magunkon agyalok...a mi generációnkon: mennyi mindenben az utolsó...last generation...vagy inkább lost generation...ha jobban megkapargatjuk, mi vagyunk az utolsók, akik éveken keresztül látták a TV Macit, várták a péntek estét a Dallas miatt, akik ettek igazi sportszeletet, és a kiságyból nézhették a szovjetek kivonulását...mi még rejtegettünk pornóujságot az ágyneműtartóban, tujáztunk az UV villamoson, zabáltuk a Piros Mogyoróst (az igazi jófélét), szorongtunk a Trabantban a Balaton fele döcögve, sasoltuk a poloskacímert a Szabadsághídon és nekünk csak annyi maradt meg Antall József halálával kapcsolatban, hogy megszakadt a Kacsamesék, és még folytathatnám....papíron már mi is felnőttünk....de akkor jó, ha csak papíron: aki megmarad gyereknek, az túlélhet....igaz, addig mindenki gyerek valamilyen szinten, amíg van kit szüleinek hívnia, de szerintem mindenki addig marad gyerek, amíg őszintén tud nevetni és csodálkozni a világra, legyen az akármilyen ocsmány....igaz, a gyerek önző, kegyetlen és még ráadásul zajos is, de legalább őszinte...nem került rá az a maszk, amit az okosok csak szocializációnak hívnak, és  ami kell is, de nem mindegy hogy mi van benne...nem mindegy hogy mit és kitől tanul meg...és hogy...az ember is olyan, mint a  közelebbről meg nem nevezett sörféle a reklámban...ami belül van, csak az számít...a végére azért idekívánkozik még John Wayne aranyköpése az Iwo Jima fövenyéből: "Az élet nehéz. Ha hülye vagy még nehezebb."...ja...az élet egyszerű, és csak a homo sapiens sapiens rendelkezik azon képeséggel, hogy undorítómód bonyolultá tegye...

Ja, erről muszáj még írnom...a tegnap este...igen élemedett korú húsleves keresi gazdáját...szó szerint....meg a szokásos éjjeli műsor hajnali 1-3 között...mindegy, nem panaszkodom tovább...a mai nap pozitívumai: az olvasólámpa igen nagy mennyiségű hőt fejleszt működés közben, és ez felhasználható melegítésre...meg égési sebek okozására, de ezt inkább ne próbálja ki senki...hallgassatok Suhancost a hideg napokon...megfelelő mennyiségű pálinkával és csatakoktéllal (na megvan a hnapi bejegyzés témája) körítve....Becher kiszáll...

Ja, és köszönet A.-nak a mai agymenéshez adott ihletéért....

Irigylem a kengurukat...ők tudnak üres zsebbel is ugrálni...

Azért még így is viselhető, de ugyanakkor szánalmas is...mi csak kicsit, de az egész helyzet és ország nagyon...nem, ez nem politika, pusztán egy-két észrevétel...a mostanában bölcsészkar felé kacsingatóknak üzenem, hogy ne nagyon számítsanak pénztáros-kalauz stb jellegűtől eltérő állásra...sőt, még arra se, mert oda túlképzettek vagyunk...a nyugdíj miatt viszont nem kell agódni, ha meg is érjük, akkor sem lesz miből fizetni nekünk...enyhén békaperspektíva, de még legyek sincsenek....az ember kettőt tehet: vagy belefárad és feladja stb, vagy kapar; akkor vagy belefárad, vagy beledöglik...

Pedig azért van minek örülni...például ott van az előző vendég által a pulton felejtett 20-as, aminek hála ki tudod fizetni a pohár vizezett sört...vagy lehet a száraz napokat is értékelni: akkor kevésbé tűnik fel, ha lyukas a cipőd...

Valahogy majd csak lesz, hiszen olyan még nem volt, hogy sehogyan se legyen...átment rajtunk tatár.török, Habsburg, német, szovjet, és ennek ellenére még itt vagyunk...és valahogy a szar hátán is megélünk...na sok sikert ehhez! Minél több otthagyott 20-ast és száraz napot kívánok...Becher kiszáll...

Ugyanaz hajtotta a piramisok és a rhodoszi kolosszus tervezőit, a chartres-i katedrális építőit, és Springsteent, amikor megírta az Atlantic City-t...az, amit nem lehet konkrétan leírni...amit úgy hívok, hogy rockandroll....ma kérdezték tőlem, hogy kaland-e az életem...igazából minden perc az, még ha a leghétköznapibb a helyzet is...még egy olyan perc nem volt és nem is lesz....a csodára nem kell várni, csak észre kell venni (büdös nagy közhely, de vajh miért is lesz valamiből közhely...mert legalább kissé van benne valami)...és ha a jelenben nincs is sokminden, amit csodásnak láthatsz, ha jól élsz, mindig lesz valami a múltadból, ami melengeti a lelked a hideg napokon...azért ide kívánkozik még kiváló cimborám gimis klasszikusa: éljetek úgy, hogy ha lepereg előttetek életetek filmje, ne tudjátok eldönteni, hogy kaland vagy pornófilm volt-e...

Becher kiszáll...

Tánc kutyákkal-Villon nyomában


Mint kósza csavargót,
Az élet úgy fogadott:
Hogy ne korogjon a gyomor,
Ne lázadjon az ész,
Annyit mindig adott…
Mint hajótörött
Az utolsó fadarabot,
Ölelem a maradék pillanatot;
Pár kis morzsa,
Szívemnek ennyi jutott,
Ha tehetném, fejemből
Száműzném a gondolatot,
De így csak irigylem,
Akiket a sors vörös
Szőnyeggel fogadott…
Éjjelente szívem
Csillagokba üvölti bánatát,
Kóbor kutyákkal járja vad táncát,
Tépné, ami fojtja,
Mindennapok láncát…
Nevetni, szeretni, ölelni vágyom,
Mint múló élet vissza
Bölcsőjébe a halálos ágyon…
Egyszer filterig szívni a pillanatot,
Máskor a tegnapba temetni a holnapot:
Elvenni és el is dobni,
Amit a perc hozott…
És ha nem is sok, amit adott,
Ha keserű is, amit tartogat,
Fenékig hajtani a poharat…
Ha más nincs,
Hát a kutyákkal vonítok,
Vicsorgok a holdra,
Siratom, ami kárhozott,
Átkozom azt, aki elátkozott,
Sok-sok kóbor arcot,
Aki szívembe hamuzott…
Eszmélni nem tudok,
Fektemben is elzuhanok,
Mélyen alvó házak közül
Kiáltok egyedül:
Egyszerre fogad be és taszít ki a világ;
Mint azt a bizonyos Ferenc nevű franciát…
 

Már vagy két éve írtam, de még mindig aktuális...az ilyen percekért szeretem az éjszakát...nem, gyerekkoromban nem zártak szekrénybe és nem vert a macska, hogy ezzel kelljen kompenzálni...de valahogy nyugodtabban tudok gondolkodni...persze ez nem jelenti azt, hogy jobb is...de legalább csend van...már amikor...múltkor is a heti alvósnapomon zargattak fel hajnali f3-kor, teljesen értelmetlenül...azóta se értem h a tök csendes környezetben miért csak full hangerővel lehet filmet nézni...na mind1...kicsin múlott...

A jó hír az h hnap talán lesz pénzem húsra...mert hát amiben nincs hús az nem étel, vagy desszert...a rántotta is csak táplálékkiegészítő...igazából egész nap tele vagyok gondolatokkal, amit haza is hozok, de aztán valahogy elsikkadnak....mindegy, mára maradjunk annál a közhelynél, hogy nem értem az embereket... ezen belül a nőket még annyira sem, de ez megint egy külön történet...még egy aberráció, de nagyon szeretek figyelni...csak ülni a sarokban, és nézni, ki mit és hogyan csinál...körülbelül 2 perc alatt fel lehet mérni így valakit, és meg lehet mondani, hogy milyen ember..."ahogy élsz, annyit érsz, a válasz ott van a szemedben"...és hát a legtöbb szem üres...na legközelebb majd iszom valamit arra, hogy ez változzon...ja, és a feleségekre, no meg a szeretőkre...és hogy sose találkozzanak...Becher kiszáll...

Na még egy kis szelet kultúra, olyan, amiért elvetemült diszkós cimboráim a fejükhöz kapnak (majd valami emberélet kioltására alkalmas eszközhöz)...Bob Dylan, Times are changing...hallgassátok és igyatok sok sört (egy "kiváló államférfi" után szabadon, ámbár sokkalra kulturáltabban)

Na ja...ez tényleg tiszta Silent Hill...vagy Csehov dráma....három nővér helyett 5 alkesz...meg egy hatodik, aki 3 éve hangoztatja hogy ő eltűnik innen...valami mégis mindig visszahúzza....

Ma megint megkaptam hogy utálom a nőket....még mielőtt valaki a sodrófáért kapna, közlöm, ez nem igaz...na jó, egy kicsit...csak azt utálom, aki erre rászolgált...cinikus az vagyok....elviselhetetlen...az is, de ok nélkül senkit sem utálok.

Amire még ma rájöttem, hogy az egyetem csak lehúz...nem, ez nem olyan, mint a volt munkahelyem (nem írom ki,  a végén még beperelnek), ahol olyan sűrű volt a beosztás, hogy tényleg zavart az ivásban....egyszerűen bosszant, hogy ugyanarról van szó, mint az elmúlt években, és hogy mindennek anniy köze van ahhoz, ami érdekel, mint tehénnek az ABC-hez...

Asszem mára ennyi...Becher kiszáll...

Na hát igen...elkezdődött...igazából már szerda hajnalban, amikor két berúgás és egy kisebb nikotinmérgezés után rádöbbentem, hogy meg kéne osztanom a világgal mindenféle okosságot....a világ még nem tud róla, de asszem addig jó....

Furcsa volt a teraszon ülve merengeni....annyi minden megrohanja ilyenkor az embert....régvolt emlékek, barátok, szerelmek, no meg a hányinger, de ez abban az állapotban egyátalán nem lepett meg....szerintem mindenki, aki művész, vagy annak próbál látszani menekül...a világtól, de elsősorban magától....ingyenes pszichoterápia...és a papír, illetve a vinyó sokmindent elvisel, amiért pl a lakótársak már ütnek...

Apropó lakótársak...jó brigád, de ne ülj le velük 1 SÖRRE, mert akkor jön az apokalipszis...nem most, hanem másnap reggel....

Asszem egyelőre ennyi...talán lesz más is, jobb is, bízunk benne....hiába, egyszer lent, másszor még lejjebb...