Ugyanaz hajtotta a piramisok és a rhodoszi kolosszus tervezőit, a chartres-i katedrális építőit, és Springsteent, amikor megírta az Atlantic City-t...az, amit nem lehet konkrétan leírni...amit úgy hívok, hogy rockandroll....ma kérdezték tőlem, hogy kaland-e az életem...igazából minden perc az, még ha a leghétköznapibb a helyzet is...még egy olyan perc nem volt és nem is lesz....a csodára nem kell várni, csak észre kell venni (büdös nagy közhely, de vajh miért is lesz valamiből közhely...mert legalább kissé van benne valami)...és ha a jelenben nincs is sokminden, amit csodásnak láthatsz, ha jól élsz, mindig lesz valami a múltadból, ami melengeti a lelked a hideg napokon...azért ide kívánkozik még kiváló cimborám gimis klasszikusa: éljetek úgy, hogy ha lepereg előttetek életetek filmje, ne tudjátok eldönteni, hogy kaland vagy pornófilm volt-e...

Becher kiszáll...