Tánc kutyákkal-Villon nyomában
Mint kósza csavargót,
Az élet úgy fogadott:
Hogy ne korogjon a gyomor,
Ne lázadjon az ész,
Annyit mindig adott…
Mint hajótörött
Az utolsó fadarabot,
Ölelem a maradék pillanatot;
Pár kis morzsa,
Szívemnek ennyi jutott,
Ha tehetném, fejemből
Száműzném a gondolatot,
De így csak irigylem,
Akiket a sors vörös
Szőnyeggel fogadott…
Éjjelente szívem
Csillagokba üvölti bánatát,
Kóbor kutyákkal járja vad táncát,
Tépné, ami fojtja,
Mindennapok láncát…
Nevetni, szeretni, ölelni vágyom,
Mint múló élet vissza
Bölcsőjébe a halálos ágyon…
Egyszer filterig szívni a pillanatot,
Máskor a tegnapba temetni a holnapot:
Elvenni és el is dobni,
Amit a perc hozott…
És ha nem is sok, amit adott,
Ha keserű is, amit tartogat,
Fenékig hajtani a poharat…
Ha más nincs,
Hát a kutyákkal vonítok,
Vicsorgok a holdra,
Siratom, ami kárhozott,
Átkozom azt, aki elátkozott,
Sok-sok kóbor arcot,
Aki szívembe hamuzott…
Eszmélni nem tudok,
Fektemben is elzuhanok,
Mélyen alvó házak közül
Kiáltok egyedül:
Egyszerre fogad be és taszít ki a világ;
Mint azt a bizonyos Ferenc nevű franciát…
Már vagy két éve írtam, de még mindig aktuális...az ilyen percekért szeretem az éjszakát...nem, gyerekkoromban nem zártak szekrénybe és nem vert a macska, hogy ezzel kelljen kompenzálni...de valahogy nyugodtabban tudok gondolkodni...persze ez nem jelenti azt, hogy jobb is...de legalább csend van...már amikor...múltkor is a heti alvósnapomon zargattak fel hajnali f3-kor, teljesen értelmetlenül...azóta se értem h a tök csendes környezetben miért csak full hangerővel lehet filmet nézni...na mind1...kicsin múlott...
A jó hír az h hnap talán lesz pénzem húsra...mert hát amiben nincs hús az nem étel, vagy desszert...a rántotta is csak táplálékkiegészítő...igazából egész nap tele vagyok gondolatokkal, amit haza is hozok, de aztán valahogy elsikkadnak....mindegy, mára maradjunk annál a közhelynél, hogy nem értem az embereket... ezen belül a nőket még annyira sem, de ez megint egy külön történet...még egy aberráció, de nagyon szeretek figyelni...csak ülni a sarokban, és nézni, ki mit és hogyan csinál...körülbelül 2 perc alatt fel lehet mérni így valakit, és meg lehet mondani, hogy milyen ember..."ahogy élsz, annyit érsz, a válasz ott van a szemedben"...és hát a legtöbb szem üres...na legközelebb majd iszom valamit arra, hogy ez változzon...ja, és a feleségekre, no meg a szeretőkre...és hogy sose találkozzanak...Becher kiszáll...
Na még egy kis szelet kultúra, olyan, amiért elvetemült diszkós cimboráim a fejükhöz kapnak (majd valami emberélet kioltására alkalmas eszközhöz)...Bob Dylan, Times are changing...hallgassátok és igyatok sok sört (egy "kiváló államférfi" után szabadon, ámbár sokkalra kulturáltabban)
