Nap idézete: "Everything dies baby, that's a fact, but everything that died, somedays come back" (Bruce Springsteen-Atlantic City)

Mai zenei ajánlat: https://www.youtube.com/watch?v=KUtdoyPG0OY

Ez a szám azokat a nőket juttatja eszembe, akik fontosak (voltak) nekem, és akik valamelyest szerettek, vagy legalább is elviseltek egy ideig (meglepő, de anyámon kívül volt pár, ha nem is sok)...bevillannak a felejthetetlen pillanatok: táncolni a Hadtörténeti előtt, szikláról nézni a teliholdat, összebújva cigizni az albérlet lépcsőjén...úgy ülni a vonaton, hogy tudod, az út végén Ő vár, és nem csak az üres lakás és a kutya...aztán eszembe jut, hogy az egész lényegében csak illúzió volt...mindig akkor kellett csomagolni, amikor a legjobb volt a dolog. És sok-sok felessel az egész után rájönni, hogy te számítottál a legkevesebbet, pestiesen szólva szartak a fejedre (kivéve a kutya: ő csak a szőnyegedre)...és valami mindig hajtott tovább, fene se tudja, hogy mi, miért és merre...nem is számít...emlékeket gyűjtögetsz, mint majomarcú őseink a mammutcsontokat, jó mélyre elteszed őket, hogy legalább ne fájjanak (ha már felejteni nem lehet)...menekülsz: a múlttól, saját magadtól...aztán keresel tovább...a boldogságot, az otthont (vagy legalább egy szemétdombot, melyet kinevezel annak, és jól érzed magad ott), egy nőt, aki reggel, csapzottan, elkent sminkkel is tetszik, akinek ha megígéred, hogy csak egy sörre mész a kocsmába, meg is tartod, szóval aki mellett szívesen megöregednél...persze választani se egyszerű, hát még megtartani, azt, akivel egymást választottátok....egy a lényeg: érje meg energiát tenni bele...rockandroll...Becher kiszáll...