Tegnap sikeresen túléltem (túléltük mind hálistennek, sérülés nélkül) életem első közlekedési balesetét. A fentebbiek mellett még az is vígasztal, hogy nem én voltam a hunyó....kicsin múlott...szegény öreglány viszont totálkáros...most délután pakoltam ki a cuccaimat...kicsit olyan volt, mint amikor huszárok lövik agyon lovaikat...eszembe jutottak a nagy háború magyar pilótái is, akik az amerikaiak közeledtével felgyújtották gépeiket...egy kis darabka belőlem...furcsa, hogy az ember mennyire képes élettelen dolgokhoz is kötődni...hazafele végig ezen kattogtam...hiába, szerelemben és kocsiban az első az igazi...ami megmarad mindig...újra végigjártam a hajnali utakat éjjeli melóból hazafele, decemberben is letekert ablak és üvöltő zene mellett, az első kört Magdolnavölgyig a Highway to Hell-re, az összes havas úton vánszorgást, ködöt, dugót, a vasárnap reggeli üres M7-est Fenyvesig, a táncoló kurvát Budakeszi határában...szóval mindent, ami szép volt....most meg olyan, mint szakítás után...kicsit öreg, kicsit rozsdás, de a mienk....volt...meg hát bizonyos szinten a függetlenségem jelképe is...remélem nyárig lesz utánpótlás, mert másképp necces lesz a meló...aztért csak továbbra is rockandroll...vezessetek óvatosan, kocsit és áramot legalább is mindenképp, a napló és a háztartás más kategória....azt inkább szorgalmasan...Becher kiszáll....