Mai zenei ajánlat (jókor, tudom...): https://www.youtube.com/watch?v=GPFjToKuZQM
A jó öreg ANZAC Corps...tőlük lehetne tanulni, igazán: azt mindenképp, hogy egy vereséget is lehet emlékül állítani az utókornak, és lehet rá büszkének lenni...mi még a győzelmeinket se merjük vállalni...főleg, hogy a nagy többség nem is tud róluk. Egy kis ízelítő: Berlint összesen kétszer foglalták el, egyszer Hadik András különítménye (1757), egyszer a Vörös Hadsereg (1945) , annyi különbséggel, hogy Hadiknak nem egész 2000 embere volt és ellenséges vonalak mögött tevékenykedett, míg "Ivánéknak" nem voltak ilyen gondjaik.A győr-kismegyeri csatában a magyar nemesi felkelők kétszer verték vissza a francia gyalogság ( a 19. század elejének Rambói, szép kék kabátban) támadását. Hogy a 2. Magyar Hadsereg a román és a szomszédos 8. olasz hadsereg összeomlása után kezdett csak a Don partjáról visszavonulni, hogy Letkést nehézfegyverek nélkül védték napokig a magyar ejtőernyősök, hatalmas túlerővel szemben. Amit a háború után kaptak, abban sem volt köszönet...öregapám és testvére (mindketten egyszerű tartalékos tisztek) befalazták kitüntetéseiket, nehogy megtalálja azokat az ÁVH...az ő nagyapáik, apáik legalább megbecsülést kaptak azért, amit tettek (mert tenniük kellett)....Jómagam, bár harccselekményben sose vettem részt, beszéltem rengeteg veteránnal: világháborús honvédekkel, 50-es években Jugó határon szolgált határőrrel, idegenlégióssal, Groznijt megjárt volt Specnazossal. Láttam a szemükben, amit átéltek: amit otthagytak, és amit senki és semmi nem adhat nekik vissza, max segíthet nekik kicsit mélyebre kaparni az élményeket...
Valahova ide kapcsolódik mai ajánlóm is. Új háttér, új témák...filmek, amelyeket érdemes megnézni, könyvek, melyeket érdemes elolvasni...szerintem.
Ha már film, akkor Charlie Wilson háborúja...akik csak akcióra, vagy vígjátékokra vágynak, nyugodtan kimehetnek rágyújtani...semmi látványosság, lövöldözés (na jó, abból van egy kicsi), de nem is ez a lényeg. Hanem egy olyan ember, történetesen amerikai szenátor (Tom Hanks alakítja, tőle rossz filmet nem láttam még), aki a hidegháború vége fele is komolyan gondolja a szembenállást, akár csak elnöke, akit egyszer nem neveznek néven a filmben, bár az évszámokból könnyen lenyomozható. Wilson nekilát megszervezni a szovjetek ellen harcoló afgánok felfegyverzését: az 5 milliós keretből végül 1 milliárdos lesz, a mudzsahedek korszerű fegyverekhez jutnak, a ruszkik végül bedobják a törölközőt...itt akár mehetne is a happy end, tűzijáték, széllobogtatjaacsillagossávoslobogót klisé, de a lényeg a végére marad. A záró képsorokban egy mondatban összefoglalják az amerikai politikát, mentalitást, hozzáállást ami a mai Afganisztáni, Iraki, stb állapotokért felelős...és Wilson, aki hatalmas összegeket harcolt ki fegyvereladásra, csődöt mond...nem lelkesedés, hanem megértés hiányában...
"Mindig világmegváltó tervekkel vonulunk be egy országba...aztán hazamegyünk. Miért nem tudunk 1 milliót szánni iskolák építésére??"
"-Hogy miért? Mert senkit sem érdekel egy iskola Afganisztánban..."
Hát igen...a fegyverüzlet mindig is nagyobb pénzeket mozgatott, mint az oktatásügy...legalább is rövid távon...egy film "Amerika ártatlanságának elvesztése" utolsó korszakából...a világ nem-fekete fehér, nincsenek csak jó vagy csak rosszfiúk, akármennyire is el akarják ezt hitetni velünk...Legyetek jók!
