Vannak pillanatok, amikor az ember lába alól egyszer csak kicsúszik a talaj...jobb, ha csak kicsúszik, és rosszabb, ha húzzák....mindegy...ilyenkor általában csak az idő segít, de nem tudni, hogy mikor. Félrenyel a lélek, kicsit belassul, vagy megáll a rockandroll, és tiszta szívedből kívánod, hogy legalább 3 napig tűnjön el a világon minden, a cigit a kávét és a sört kivéve...ez a másik: csak ülsz befordulva, és a százhalombattai olajfinomítót megszégyenítve füstölsz, úgy, hogy a munkásosztály egykori önjelölt megmentői könnybelábadt szemmel tapsikolnának...ha ez egy kis megfázással van kombinálva, akkor jön aztán a haddelhadd...aztán persze hamar rendbejön minden, újra felveszed a fordulatszámot, visszatérsz a régi hajtásba, és csak néha gondolsz arra, hogy voltak olyan napok, amikor halványabb volt a napfény, nem csúszott a sör és karcos volt a legjobb cigi is...arra meg még annyira se gondolsz, hogy lesznek még ilyen napok, bőséggel...ezért igyekszek magamnál tartani pár szép régi emléket, emergency use only, hogy tartsák bennem a lelket, amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt szeretném...szóval általában...na, mindegy...sok-sok rockandrollt és szép pillanatot mindenkinek, Becher kiszáll...