2009. december 24, 8.00 GMT+1, ideje elpufogtatnom idei karácsonyi közhelyeimet...
Ilyenkor mindenki kissé megőrül...vagy nagyon...rohannak ajándékokat szerezni, csomagolópapírt válogatni, sasolják az akciós hirdetéseket, mert hát jó az, ha szép az ajándék, de még jobb, ha olcsó...kirajzanak az előemberek: a szeretet ünnepére hivatkozva nyugodt szívvel lökik félre a sorban előttük állót, nehogy elvigye előlük vágyuk tárgyát, bármi legyen is az...minden további nélkül megkísérlik lerángatni a buszról a 3 vizsga után enyhén hibernációközeli állapotban hazafele vánszorgó diákot, esernyővel hadonászva követelnek még egyet az akciós áruból, vagy sorolják az eladó, a többi vevő és mindenki más családfáját legalább dédszülőkig visszamenően, egy genealógust megszégyenítő pontossággal....látom az üres tekintettel mászkáló sáskahadakat a plázákba özönleni: nem számít mit, csak vegyenek, csak legyen, csak birtokoljak valamit, igaz, tovább adom, de ezzel talán magamhoz köthetem azt, akinek szánom...ha mással nem is...pedig milyen igaz, hogy "nem a kocsid vagy, és nem a tárcád tartalma" (by the way filmajánló: Harcosok klubja, akár többször is fogyasztható klasszikus)
Vagy ott vannak a háziasszonyok, akiken mostanában a szokásosnál is jobban eluralkodik az "Úristen ott egy porszem a sarokban, pedig már kétszer takarítottam" hangulat: akik, igaz jó szándéktól vezérelve, de megölik az egész ünnepet: attól még nem omlik össze semmi, hogy nem lesz kész a 42. tál sült és idén is ott marad a sütőn a húsz éve ott rohadó retek...szerintem ezek mind-mind nem érnek annyit, hogy elcsesszük miatta az év kevés nyugodt estéjének egyikét...hogy 24-én estére lefáradva és befordulva semmit se tudjunk értékelni, mert előtte már 3 napot töltöttünk agyvérzés és infarktus között, és csak azért nem következett be egyik se, mert nem maradt rá idő...és közben észre se vettük, hogy a család többi tagja napok óta minden alkalmat megragad, hogy valami kiküldetésbe menekülhessen, és otthon is a falhoz lapulva mer csak közlekedni...
És vannak olyanok is, akiknek még ennyi se jut....csak egy üveg vodka, vagy kannásbor, anyagi helyzet függvényében, és jobb esetben egy üres lakás, esetleg valami háziállat (utóbbi jelenléte azért sokat segít)...még fiatal és bohó koromban dolgoztam egy telet az utcán, napi 8-12 órában: december elejére a környék összes hajléktalanjával és lecsúszott egzisztenciájával sikerült jó kapcsolatokat kiépítenem, majdnem mindenkit ismertem már legalább látásból...és csak mostanra esett le, hogy Karácsony előtt többen voltak, mint utána...és felteszem nem azért, mert megütötték a lottóötöst és cukrászdát nyitottak Bécsben...
És hogy azért valami szép is legyen, mert az is van bőven: eszembe jutnak azok a nagyszülők, akik ilyenkor újraélednek, felpörögnek, hogy szebbé tegyék az ünnepeket unokáik számára...a legkisebb, az anyagi világ számára értéktelen ajándékok, melyeket igazán szívből lehet adni, egy "szevasz, mi van veled" az évek óta nem látott cimboráknak/-tól, egy mosoly-kézfogás kombó attól a vevőtől, aki 10 perce még az idegösszeomlás határán esett be a boltba, azzal, hogy esélye sincs normális ajándékokat találni...a körbejáró utsó cigi a közelebbről meg nem nevezett áruház denevérpihentetőjében, és még sorolhatnám...
Igen, megcsináltuk...az egyik legpozitívabb ünnepünket (mi magyarok, általában csak lehangoló dátumokhoz kötünk ünnepeket, erről majd később) sikeresen Janus-arcúvá tettük...sokakat elkapott a gépszíj, úgy vonzza őket a bóvli csillogása, mint lepkét a neonfény: az se számít ha a végén elégnek...akik 10.000 alatt meg se nézik a kínálatot, és próbálják anyagiakban kifejezni azt, amit nem lehet....azt ami hiányzik az életükből, bár maguk se tudnak róla...figyeljetek arra, ami csendben van...ami igazán fontos, csak nagyon nehéz észrevenni...nem számít, ha elfogyott az akciós salátahámozó, úgy is csak a polcon rohadna, nem számít az odaégett sült és hasonlók...próbáljunk meg legalább ma este kicsit megnyugodni, nem elrohanni a másik mellett, kilépni a megszokott mókuskerékből...igaz, az év 365 napból áll, és ebből 1 annyira kevés, mint anyacsavarban a szülési hajlam, de valahol még is el kell kezdeni...Boldog Karácsonyt mindenkinek...Becher kiszáll...
